A döntőről lecsúszó, így aztán csalódott válogatottak mérkőzésén a bronzérem megszerzésére a németeknek - már csak közönségük támogatása miatt is - jóval nagyobb esélye volt, mint a Figo nélkül felálló portugáloknak.
Ennek megfelelően a 2002-es világbajnokság ezüstérmese kezdte jobban a mérkőzést, ám a gyors támadások végén minden alkalommal hiba csúszott. A luzitánok azonban negyedóra múltán összekapták magukat, így az első félidő utolsó perceit leszámítva kifejezetten szórakoztatóra sikerült az első 45 perc.
A második félidőre aztán fogyni kezdett a portugál tudomány, a négy védő között őrlődő egyetlen Pauleta minden erőfeszítése is kevés volt komoly zavar keltésére. A túloldalon viszont két egyéni megmozdulás - Schweinsteiger távoli lövése, illetve Ricardo kapus hibája - döntött: vezetéshez jutottak a németek. Sőt, alig öt perc múlva a Bayern középpályása egy szabadrúgást lőtt élesen a kapu elé, a labda a menteni igyekvő Petit segítségével kötött ki a portugál kapuban. Ezzel a bronzérem sorsa gyakorlatilag eldőlt, a hátralévő félórában így aztán a németek kiszolgálhatták a stuttgarti közönséget, amit egy újabb Schweinsteiger bombagól formájában meg is tettek. Más kérdés, hogy bronzmeccs végül mégis portugál góllal zárult, Nuno Gomes állította be a 3-1-es végeredményt.
Németország tehát a harmadik helyen végzett, míg Figóék nem tudták megismételni Eusebióék 1966-os szereplését.