A Togo elleni mérkőzés után a spanyolok legyőzését (3-1) követően ismét Partrick Vieirát választották a meccs legjobbjának. A találkozó utáni sajtótájékoztatón többek között elmondta: természetes, hogy az egész csapat a brazilok elleni meccsről álmodott...

- Mondhatjuk-e, hogy akárcsak a 22 évvel ezelőtti mérkőzés, ez a francia-spanyol meccs is bevonult a "történelembe"?
- Kétség nem fér hozzá, hogy csodálatos meccset játszottunk, és egy nagyon jó spanyol válogatottat sikerült legyőznünk. Bebizonyítottuk, hogy minden meccsen képesek vagyunk fejlődni, a győzelmünk egyébként abszolút megérdemelt szerintem.
- Akkor sem izgultak, amikor a spanyolok vezetést szereztek?
- Nem, szerencsére higgadtak tudtunk maradni, és mivel tudtuk, hogy a spanyolok szeretik, ha náluk van a labda, szándékosan hagytuk ezt, ugyanakkor teljes mértékben kontrolláltuk a helyzetet. Igaz, hogy Raúlék jobban kezdték a vébét, mint mi, de azt hiszem, csak a végelszámolás számít, értem ezalatt, hogy ki hol végzett.
- Jöhetnek a brazilok!
- Azért nem ért, ha mindkét lábunkkal a földön maradunk, mert ha már idáig eljutottunk, kár lenne megállni félúton. Remélem, hogy a szurkolók is mellénk állnak mostmár, mert tény és való, hogy az első meccsek után - némileg joggal - sokan eléggé szkeptikusan figyelték a szereplésünket. Ami a brazilokat illeti, természetesen minden futballista arról álmodik, hogy ellenük játszhasson, hiszen ők jelentik a futball világában a referenciát.
- Az emlékekről nem is beszélve...
- Így van, és az 1998-as vébédöntő mindannyiunk számára felejthetetlen élmény marad. Én az utolsó negyedórában léphettem csak pályára, de így is kivehettem a részemet a sikerből, sőt, én adtam a gólpasszt Emmanuel Petit-nek.
- Most is képesek lehetnek legyőzni Ronaldóékat?
- Igen még akkor is, ha Brazília ismét csodálatos csapattal érkezett a világbajnokságra. De ne feledjük, egy meccsen minden lehetséges, és 1998-ban is Brazília volt a favorit...