Persze, sokunknak már régóta nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy amit mi itt futballnak hívunk, az valójában is ugyanaz, mint amit körülöttünk oly sokan űznek... De erre azért aligha számított bárki is... Igaz, a Ferencváros legutóbb a fehérorosz MTZ csapatával sem bírt, de a belorusz labdarúgást talán még mindig magasabban jegyzik a liechtensteininél.
Tény, az FC Vaduz a svájci másodosztályban játszik, amely feltehetőleg magasabb színvonalú a magyar élvonalnál, sok a légiós a csapatban, de azért még magabiztos sikert vártunk. Ehhez képest... a remek támadójátékáért, küzdőszelleméért, hozzáállásáért oly sokat dicsért Újpest szinte ellenállás nélkül adta meg magát. Enyhe mezőnyfölényben futballoztak a lilák, ám kapura semmiféle veszélyt sem jelentettek, a vendégek viszont az első kontrából vezetést szereztek - az újpesti védelem szerencsétlenkedését szavakkal nehéz leírni... Na de sebaj, gondolták sokan, apró gólokkal meg kell zavarni az ellenfelet, és nem lesz itt semmi gond. Csak hát még apró helyzetek sem jöttek, leszámítva persze Sándor György Maradona-szerű megmozdulását, csak épp ezt, híres elődjével ellentétben, most kiszúrta a bíró, és nem adta meg a gólt. A 31. percben neki sem volt ellenvetése, és látszólag az újpesti védelemnek sem: Sara magányosan átvett egy labdát a lilák tizenhatosánál, igazított egyet rajta, majd a hosszú sarokba lőtt.
Egy ideig nem tért magához a sokkból a publikum, akkor azonban azonnal fütyülni kezdett, főleg, hogy Langlet a játékrész végén még egy nagy ziccert kihagyott. Ekkor már szinte folyamatosan hallhattuk, ahogy a szurkolók Bicskei Bertalan távozását követelik...
A második félidő elején kissé fölpörgött az Újpest, két teljes gólhelyzetet is sikerült kialakítania, amely a játék képe alapján tulajdonképpen meglepetésként fogható fel... Aztán hamar visszazökkent minden: Sara adott középre az ötös sarkáról, néhány lila-fehérbe öltözött úriember csodálkozva nézte az elsuhanó labdát, amely Faye lába előtt kötött ki, onnan pedig a hálóban. Innen nem volt visszaút: próbálkozgatott az Újpest, de szív, elképzelés, ötlet nélkül, lassú, körülményes játékkal, rengeteg pontatlansággal. A liechtensteiniek modern labdarúgást - de furcsa ilyet leírni - játszottak: szilárd védekezésből kiindulva villámgyors kontrákkal teremtettek veszélyt az újpesti kapu előtt - amikor csak akartak. A szépítés így is összejöhetett volna, de Tóth Norbert büntetőből sem tudott a kapuba találni. Bezzeg a túloldalon: Sara azt is megengedhette magának, hogy forgolódjon kicsit, mielőtt a hálóba lő...
Utoljára talán 1997-ben, a jugoszlávok elleni pótselejtezőn aláztak meg ennyire magyar futballcsapatot, de akkor legalább az ellenfél nemzetközileg jegyzett futballistákat vonultatott fel - most azonban egy liechtensteini illetőségű, a svájci másodosztályban szereplő gárda verte tönkre a magyar labdarúgás egyik legnagyobb múltú csapatát...