A 18. labdarúgó-világbajnokság döntője majdnem úgy kezdődött, ahogy az 1974-es torna fináléja, amikor Neeskens tizenegyesével a 2. percben vezetést szereztek a hollandok. Itt ugyan a második percben Thierry Henry ápolása miatt állt a játék, öt perccel később viszont már egy másik franciának tapsolt berlini közönség: a pályafutása utolsó meccsét játszó Zinedine Zidane hajmeresztő büntetőjével vezetést szerzett Franciaország. Az Anton Panenka módjára elvégzett tizenegyes után a lécről vágódott a gólvonal mögé a labda... Mindenesetre a kapott gól felpaprikázta az olaszokat, így az elmúlt húsz év egyik legmozgalmasabb világbajnoki fináléja kezdett körvonalazódni a 10. perc környékén. A nyomasztó olasz labdabirtoklás ellenére eleinte főleg csak Grosso beadásai jelentettek veszélyt, később már Pirlo szögletei is, egy ilyen után Materazzi egyenlített a 19. percben. Az 1-1 birtokában aztán a csapatoknak vélhetően eszükbe jutott, hogy mégiscsak a világbajnoki döntőben vannak, úgyhogy felhagytak a korábbi őrületes rohanással, de a torna korábbi mérkőzéseihez képest még így is az egyik legélvezetesebb első félidőt produkálták a csapatok.
Az élvezetre aztán a második félidőben sem lehetett túl sok panaszunk, főleg Thierry Henry tűnt ki ekkor, aki vélhetően kiheverte a meccs elején elszenvedett ütközést Cannavaro vállával, így aztán rövid időn belül kétszer is kicselezte a fél olasz védelmet. Az olaszoknál nem akadt hasonló vezér, Totti észrevehetetlen volt, így aztán a két szélsőhátvéd felfutásain múlt, hogy mikor alakul ki talján lehetőség. Az idő előrehaladtával aztán csökkentek a helyzetek, és egyre biztosabb volt: jön a hosszabbítás.
A ráadás kétszer tizenöt percben már egyértelműen a franciák akarata érvényesült, egészen addig, míg a második 15 perc első felében Zidane agya el nem borult: a meccs és talkán a világbajnokság legjobb játékosa teljesen érthetetlen módon belefejelt Materazzi mellkasába, így dicstelen módon fejezte be pályafutását a világ egykori legjobb játékosa, aki nyolc éve a döntőben két gólt fejelt a braziloknak.
Méltatlanul és vb-ezüsttel: a világbajnoki címről ugyanis tizenegyesek döntöttek, és az első tíz lövő közül csak Trezeguet hibázott, míg az olaszok mind értékesítették saját büntetőjüket. Az utolsót az a Fabio Grosso, aki már az elődöntőben is továbbjuttatta az olaszokat a németek ellen…
A vb felfedezettjének büntetőjével tehát története negyedik világbajnoki címét szerezte meg Olaszország!!!