Nem kápráztatták el eddig a semleges nézőket az olaszok, de ezt a nyolcaddöntőben nézhetetlen meccset produkáló ukránok aligha vethették a szemükre. Blohin mester meglepetésre a kezdőbe jelölte azt a Milevskijt, aki először a világbajnokságon húzta magára a címeres mezt - igaz, Svájc ellen magabiztosan, pimaszul értékesítette büntetőjét. Az olaszoknál Barzagli helyettesítette a sérült Nestát, elöl pedig végül a Totti, Toni duóra voksolt Marcello Lippi.
Nem kezdett rosszul az ukrán csapat, azonban a 6. percben egy labdavesztés és egy kapushiba után Zambrotta révén vezetést szereztek az olaszok. Ez borzasztóan megfogta a kelet-európaiakat, sokáig nem találták a ritmust, az olaszok viszont, szokásukhoz híven, egygólos előnyük birtokában nem erőltették a támadásokat, tartották a labdát, nem hagyták kibontakozni a kissé kedveszegett ukrán válogatottat, így mindenki számára megkönnyebbülés volt, amikor véget ért az első félidő.
Oleg Blohin alighanem remek motivátor: feltüzelve, agresszíven jött ki az ukrán válogatott a pályára, kihagytak két nagy helyzetet is az első tíz percben - aztán, ahogy ez az olasz válogatott meccsein lenni szokott, jött a mindent eldöntő gól: Totti beadását az eddig nagyon hallgató Luca Toni fejelte a hálóba. A túloldalon ismét kimaradt egy helyzet, ezúttal a léc segítette ki az egyébként két nagy bravúrt is bemutató Gianluigi Buffont - aztán megint jött Zambrotta, a korábban kritikus helyzetben mentő védő ezúttal előkészített, Toni pedig ismét magára vállalta a befejezést, ezzel minden eldőlt.
Az olaszok eszméletlenül hatékony futballal jutottak be a négy közé: gyakorlatilag két komoly helyzetből szereztek három gólt, és bár a semlegesek szimpátiáját aligha sikerült elnyerniük, a céljukat elérték: magabiztosan jutottak a négy közé, az ukránok pedig elmélkedhetnek, hogy mi lett volna, ha 0-1-nél kihasználják valamelyik helyzetüket...